Bejelentés



Te vagy nekem az erő, és én vagyok neked a fény!
Csak, hogy sose felejtsük el honnan jöttünk!

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









Történetünk kezdete

2012.10.06. minden ekkor kezdődött....

Elmentem arra a bizonyos tanfolyamra, semmi mást nem akartam csak tanulni. Elhatároztam, hogy nem érdekel senki és semmi, csak tanulni fogok.

De akkor jött és ott volt és mindent elsöpört... minden általam felállított szabályrendszert, elvárást, elhatározást lerombolt, MERT JÖTT! LÁTOTT! ROMBOLT!

Tudtam, hogy szükségem van rá. Éreztem és vágytam a megfelelő pillanatra. Vágytam arra a kis Isteni szikrára, ami mind a kettőnk fejében meghozza, hogy "Nekünk dolgunk van egymással".

Nem tudom mit akartam, nem tudom mit vártam, csak azt tudom, hogy sejtjeim minden ízében ott volt az a zsongás, a "zizegés", az a - jó értelmeben vett - feszültség, amit már olyan régen éreztem. Mintha újra átéltem volna azt, hogy kamasz vagyok, mikor minden pillanatban fűrkészed a másikat; a szemed sarkából figyeled és úgy csinálsz, mintha nem is érdkelne. De közben dolgozik benned az a hatalmas gyerek, aki már annyira izgatottan várja azt az ajándékot, amiről úgy is tudja, hogy mit rejt a doboz, de akkor is várja, hogy kibontsa!

Na, pontosan ezt éreztem én is! Éreztem, hogy valami gyermeki izgalom járja azt a testet, amibe már lassan 4. éve nem volt ilyen izgalom. Megfigyeltem rajta mindent; a haját, a szemét, testének teljes felülelét és kerestem a kapcsolatot a lelkének története és testének története között. Tudtam, hogy sokkal több van benne, mint amit én valójában látok! Világok vannak benne! Olyan világok, amikről sosem álmodhattam - szándékosan írtam így, hogy sosem álmodhattam, hiszen az én életutamban eddig nem voltak olyan lehetőségek. Imádtam a szemeit! Ne értse félre senki, nem úgy imádtam, ahogy egy férfi imádja egy nő szemeit! Úgy imádtam, ahogy egy világra rácsodálkozó kamasz fiú imádja egy IGAZI NŐ szemeit. Mintha, olyan ösvényre léptem volna, amin sose jártam. Tudtam, hogy egyedül vagyok és fel akarom fedezni, hogy mit rejt az út! Tudtam, hogy nehéz lesz és nem lesz senki, aki segítene nekem, egyedül leszek és magányos. Tudtam, hogy nekem kell megvívni minden egyes gazzal és bogánccsal, ha tovább akarok jutni utamon. Ezzel tudattal léptem rá ennek a nőnek az ösvényére! Olyan érzésem volt, mint amikor az ember tudja, hogy figyelik; az a borsózás a háton, a bizonytalanság, az adrenalin szint emelkedése, és azaz izgalom, amire mindig is vágyott.

Hihetetlenül  bele tudtam élni magam ebbe a nőbe! Mindene kellett nekem abban a percben! Minden, ami Ő volt maga! Nem! Nem a testet láttam benne, hanem azt, ami mögötte van! VILÁGOKAT láttam! Olyan világokat, amiken keresztül ment, azt a mérhetetlen sok élettapasztalatot, kihívást, izgalmat, izgatottságot, kudarcot és szenvedést, amin keresztül ment. De, mikor megláttam a szemeit, ezek mind az enyémek is lettek! Tudtam... tudtam, hogy csak az láthatja ezeket a világokat, akinek szerepe volt benne... Nekem szerepem volt. 

De hirtelen vissza kellett csöppennem a valóságba és oda, ahol valóban vagyunk. Újra láttam az embereket és a termet, ahol vagyunk, újra hallottam a hangokat és a két tekintet leszakadt egymásról - leszakadt, nem kapcsolódott le!

Tudtam, hogy Ő is kutat engem és keres! Éreztem, hogy keresi az alkalmat, hogy mikor adhatja tudtomra valamikor közös találkozásunk élményét. Nem tudtam róla semmit, de éreztem, hogy Ő is akarja és nem véletlen izgatott.

Kb. 70-en voltunk aznap és engem nem érdekelt senki és semmi. Egy dolog érdekelt: Ő!

A hirtelen semmiből megjött a fény, és megtört a jég! Odalépett hozzám: 

- Kérsz valamit a boltból? - szólt hozzám az a hang, ami lassú izgalommal járta át testem minden porcikáját és, aminek szavai eddig a percig is itt csengenek fülemben. 

- Nem kérek semmit, köszönöm. - mondtam szépen és udvariasan, visszafogva magam, nehogy rázúdítsam 2000 év várakozását.

Aztán hirtelen eszembe ötlött, ha most nem szólok utána, akkor a kommunikációnak itt vége és sosem tudjuk meg, hogy honnan ismerjük egymást! Ekkor még épp időben voltam és az utolsó lehetőséget megragadva utána kiáltottam:

- De mégis csak szeretnék kérni egy ásványvizet! Egy szénsavmenteset. A Tesco-ba mész, mert akkor van ilyen 50 FT-os?! Az tökéletes lesz nekem. Köszönöm! - és ezzel a mondattal útjára indult megint, ami 2000 évvel ezelőtt abbamaradt...

 












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!